Ke sztori Tóth Patríciának

Annyi ember van a világon! Honnét lehetünk biztosak abban, hogy az igazit találtuk meg?
Én is sokáig ezen gondolkodtam. De ezt nem lehet megmagyarázni. Ezt érezni kell. Érezni kell azt, amikor a karjai közt vagy, amikor, megcsókol, megpillant, vagy átkarol ha félsz. Azt hittem tökéletes életem van. Hát nem. Üres volt, egészen addig míg be nem lépett a képbe Ő. A huncut mosolyával, a kacér szemével, és azzal a  simogató hangjával. Sokan azt mondják, a szerelem múlandó. De a miénk nem. Épp ellenkezőleg. Napról napra egyre jobban szeretjük egymást.
-Min töröd a fejed Hercegnő?-suttogta a fülembe a tipikus reggeli rekedtes hangjával.
-Rajtunk.-fordultam meg a karjai közt és a mellkasához bújtam.
-Megbántad az estét?-Ja nem is említettem? Tegnap éjjel oda adtam magam Austinnak.
-Kicsit sem. Csodálatos volt.-pirultam el.
-Igen az. -puszilt bele a hajamba.-Kicsim!
-Tessék?-néztem rá mosolyogva
-Már egy jó ideje gondolkodok ezen a dolgon és... Tudom nem a legromantikusabb, de... szeretnék kérdezni tőled valamit.-átnyúlt felettem és kivett valamit a fiókból-Ígérem megkérdezem, majd máshol, máshogy, de nem bírom tovább.-felpattintotta a kis dobozkát és egy gyönyörű gyűrű volt benne.
-Austin...
-Patrícia! Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, de melletted úgy érzem, hogy számodra az vagyok, és nekem ez a legfontosabb. Mikor először megláttalak tudtam, hogy te leszel az akinek meg fogom kérni a kezét. Szeretnék melletted megöregedni, a karjaid közt lenni, míg a szívem meg nem szűnik dobogni. Hercegnőm lennél a feleségem?-nem bírtam megszólalni a könnyeimtől így csak bólogattam, ő pedig mosolyogva húzta fel a gyűrűt, a bal kezemre, majd lágyan megcsókolt.
-Szeretlek!-mosolyogtam rá, és hozzá bújtam.
-Ígérem,megkérlek máshol is.
-Ne! Ez így is tökéletes volt. Nem kell nagy fejhajtás. Mióta tervezgeted ezt?
-Már jó pár hónapja.
-Istenem.-csókoltam meg sírva.

*Jelen*
-Így kérte meg nagyapátok a kezem.-mosolygotam a két unokámra. Lucyra és Elenára
-Igen ez tipikus papa!-nevettek össze azon az aranyos 6 éves hangjukon. Ekkor belépett a szobába Austin. Már ráncos volt a bőre, és megőszült. De a szeme ugyanolyan szerelmesen nézett rám, mint 40 évvel ezelőtt
 Kell ennél jobb bizonyíték arra, hogyakit szeretnek, sosem öregszik meg, szerelmese szemében mindig tizenhét éves marad, és kócos haját, könnyű, nyári ruháját ugyanaz a barátságos szél borzolja egy életen át, ami akkor fújt, abban a végzetes pillanatban.