Ke Sztori Nikolett Petrovicsnak

Már egy hónapja élek Miamiba, és még mindig nem ismerek senkit a városban.Néha a szomszédban lakó nővel beszélek pár szót akit Michelenek hívnak. Kiderült, hogy van egy fia csak szinte mindig dolgozik, ezért nem láttam még, de ma estére meghívott magukhoz vacsira és akkor találkozhatok,majd vele. Felvettem a legszebb ruhámat, kisminkeltem magam, a hajamat is kivasaltam, majd átmentem hozzájuk. Bekopogtam és az ajtót egy nagyon helyes srác nyitotta ki.
-Szia Austin vagyok!
-Sz...szia Niki!
-Anya elutazott, szóval az én társaságomat kell élvezned! -http://data1.whicdn.com/images/65992816/large.gif
-Oh oké. -erre bátran elmosolyodott és beengedett a házba.
-Szóval Niki mióta laksz itt?
-Egy hónapja. De eddig csak anyukádat ismerem. Sokat mesélt rólad.-belenéztem a szemébe de ez végzetes hiba volt. Egyből elvesztem abba a gyönyörű örvényben, és már csak azt vettem észre, hogy közelebb hajol és az ajkát az enyémre illeszti. Szerencsére hamar észhez tértem és elhúzódtam tőle. Kifutottam a házukból és meg sem álltam egészen a szobámig. Kimentem az erkélyre és pár perc múlva feltűnt Austin a szembe lévő ablaknál. Szomorúságot láttam a szemében, de nem foglalkoztam vele, inkább bementem és eldőltem az ágyamon úgy ahogy voltam. Túlságosan lesokkolt voltam, ahhoz, hogy átöltözzek.

-Másnap este-

 Este olyan 7 óra magasságában csengettek. Kimentem megnézni ki lehet az de az ajtóban csak egy levél fogadott.

,,Menj el a közeli parkba, a rózsa bokorhoz, vár rád ott valami. Szeretettel: A.C.M.,,

A.C.M.? Az meg kicsoda, vagy micsoda? A kíváncsiságom nagyobb volt a félelmemnél ezért, elindultam. Ahogy oda értem egy út volt kivilágítva mécsesekkel. Követtem az irányát, ami elvezetett a tengerpartra, ahol egy fiú állt. Egyre lassabban lépkedtem, de a srác így is megérezte, hogy jövök és felém fordult. Akkor láttam meg, hogy Austin az. Az utolsó pár lépést már együtt tettük meg.
-Nézd Niki én... sajnálom, hogy tegnap csak úgy megcsókoltalak. De rég óta figyeltelek a szobámból és, felkeltetted az érdeklődésem. Nagyon tetszel nekem Niki! Itt maradnál velem ezen a randin?
-Austin... nem haragszom rád. Csak megleptél. Ez az egész pedig...-néztem körbe és láttam,hogy egy asztal is ott van. Szépen megterítve még gőzölgő étellel- még soha, senki nem csinált nekem ilyet! De nézz rám!-mutattam végig magamon- Melegítőbe és kinyúlt pólóba vagyok. Nem éppen randiruha!
-Te ebben is gyönyörű vagy!-ismét egymás szemébe néztünk ám ezúttal én csókoltam meg. Mikor ajkaink elváltak a nyakába fúrtam az arcom.
-Köszönöm!-erre ő csak szorosabban ölelte át a derekam, majd elvezetett az asztalig. Hajnalig beszélgettünk, és csentünk egymástól egy-két csókot. A haza úton megfogta a kezem és össze kulcsolta az ujjainkat. A házam előtt váltunk el, ahol még váltottunk egy búcsú csókot, majd bementem a szobámba. Az nap boldogan aludtam el, hisz ez volt életem legjobb randija, a legjobb fiúval akit csak kívanhat magának egy lány.